A benchmarking, magyarra fordítva összemérést jelent, egy olyan, a szervezetek által folyamatosan művelt tevékenységet értünk alatta, amely célja a szervezet teljesítményének összemérése osztálya legjobb szervezetével és a keletkezett információk és tapasztalatok felhasználása a szervezet saját céljainak és működésének kialakításánál, fejlesztésénél.

A benchmarking során a tevékenységet végző szervezet meghatározza az összemérés célját és kiterjedési területét, kiválasztja a lehetséges benchmarking partnereket, adatot gyűjt a saját működéséről és a partnerekről, meghatározza az egyes benchmarking területeken jelentkező teljesítményrést (1.ábra), elemzi az adatokat és kommunikálja az eredményeket, majd a keletkezett információkat és tapasztalatokat felhasználja a saját céljainak és működési módjainak kialakításában és fejlesztésében. A benchmarking a szervezeti tanulás és a tudás szervezeten belül és szervezetek közötti megosztásának igen hatékony formájának bizonyult az utóbbi időkben.

A Benchmarking (összemérés) a vállalati működés fejlesztését előirányzó folyamatszemléletű módszer, amely a vállalat saját gyakorlatának és a Benchmark (összemérési alap) vállalat működésének az alapos ismeretét és a tapasztalatoknak a saját működés fejlesztése érdekében történő eredményes hasznosítását igényli.

A benchmarking jól alkalmazhatók a fejlesztési célok kitűzésénél, illetve a fejlesztési lehetőségek és ötletek generálásánál. A japán vállalatok évtizedek óta alkalmazzák ezt a technikát a benchmarking szó japán megfelelője a „dantotsu” = kitartó fáradozás, hogy a legjobbak legyünk a legjobbak között. A kiemelkedő vállalatok a legjobb gyakorlatot keresik és a legjobbaktól szeretnének tanulni.